Egy új kezdet..

http://cilyhebrentchsdiary.blogspot.com/

Az utolsó..

Annyi mindenről lehetne, és kellene is írni. Arról, hogy a munka felemészt, hogy a szakom nehéz és, hogy talán megint rosszul választottam. Arról, hogy nincs időm, semmire és senkire, és nincs szívem se a barátaimtól, se a munkámtól, se az iskolámtól időt megvonni.. De nem juthat idő mindenre.. És bizony nem mindig igaz az a közhely, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.. Saját magamra és az írásra jut a legkevesebb időm (Semmi..), és ez szépen lassan kezd felemészteni.
Mostanában csak dalszövegeket raktam ki ide és azokat is pusztán azért, mert ronggyá hallgattam őket, és kellően jellemezte az akkori hangulataimat.. Talán nem csak azért vagyok „csendben” mert nincs időm írni, hanem azért is mert ez az egész már nem inspirál. Befejezettnek érzem ezt az oldalt. Pár hónap leforgása alatt hibát, hibára halmoztam, hiszen egyfajta szerelmi oltárrá kovácsoltam a búvóhelyemet és már másról sem szóltak a sorok csak Róla. Neki szenteltem minden gondolatomat, cselekedetemet, és minden szavamat.
Ebből pedig elég volt már. Nem azért mert bármi változott volna bennem, elmúlt volna ez az egész, hiszen ez az egyetlen dolog ami hónapok óta állandó társam lett. De nem szeretnék már itt, ebben a formában szólni róla. Így jobbnak látom, ha lezártnak tekintem ezt az oldalt és megtartom az emlékeim őrzőjének. Ahogy írom ezeket a sorokat, egyre biztosabb vagyok abban, hogy jól döntök. Itt már nincs mit mondanom..

Köszönöm azoknak, akik olvastak, örök hálám a kitartásért :) Köszönöm a kommenteket, a visszatérő látogatásokat, mindent.

Talán máskor, máshol..

 

Egy szó

Milyen izgalmas kicsit csendben lenni
Nincs zaj, csak néma sóhaj
Nagy a bánat
Fájdalom izzik a hátamon
Ha kell, hívj fel

Hideg érzés ez, mikor nincs mellettem
A társ, vagy valaki más
Nagy a tét, a sötét elrejti kezét
Ez nem elég
Legyen valami még
Nem elég...

Nem várlak, ha nem látlak
Nem sírok kegyelemért
Nem félek, nem kérek
Érzem, hogy senki sem ért
Elbújnék, még súgnék
Egy szót a szerelemért

Túl nehéz néha így ébredni
Nincs más, csak néma sóhajtás
Nagy a csend odafent
Nem várt, nem üzent
De minek él
Ha valaki fél?

Alig emlékszem
Milyen érzés volt veled rég
Nem létezik hűség
Kell az izgalom
Itt az alkalom
A szemedből kiolvasom
A sorsomat elfogadom

 

Egy hosszú és fárasztó nap végén..

What I really need

Napok óta rágódom ezen. Listát készítek a pozitívumokról és a negatívumokról. Hiába nagyobb az előbbiek száma.. Nem megy. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy magyarázom ezt el neki. Én nem bírok egy ’átlagemberrel’ együtt élni. És az átlagember jelző nálam nem negatívum.. De az én jövőképemben nem csak kertes ház, fajkutya, 3 gyerek, 4 kerék szerepel.
Próbáltam már így élni. Mindent megtettem. Jó ’asszony’ voltam, elnyomtam minden ’furcsát’, érthetetlent, megemészthetetlent. Egyszerűbb, elfogadhatóbb és simulékonyabb lettem.. De hazugság volt az egész, és az ember nem hazudhat örökké. Különösen saját magának nem.
Túl sok dologban különbözünk. Ő ismeri az egyik álarcomat.. Ami ehhez a munkához kell, de ahogy leveszem a kiskosztümöt, úgy tűnik el minden amiről ő úgy hiszi én vagyok.
Nem vele van a baj, hanem velem.
Kell, hogy a férfi akit választok, aki választ lenyűgözzön. Alkotó legyen, ahogy én is. Tudja, hogy milyen majdnem belehalni abba amiért él. Tudja hogyan kell igazán, a végsőkig megélni dolgokat. Elmerülni pillanatokban, különlegessé varázsolni őket. A könyveket ne hírből ismerje csupán és legyen széles az érdeklődési köre. Tehát minden érdekelje.. Mert annyi csodálatos dolog van ebben a szörnyű világban.. Egy zene, egy mozdulat, egy kép.. vagy akár csak egy mondat.. Tudja megérteni ezeket.
És mikor minden elsötétül, mikor összeesküszik ellene az egész világ, nem sikerül semmi, tudjon kikapcsolni egy kicsit, tudjon tányértörés nélkül, szitkozódás nélkül túllépni ezen. Mert ilyen a világ és mert ilyen mindig lesz. Az ember tombolhat pár percig, kieresztheti a gőzt, de ne ez töltse ki az életét.
Tudja hogyan kell megállítani az időt. Mert ez nem teljesíthetetlen ’elvárás’. Nem olyan nehéz ez megtenni, csak a megfelelő személy kell hozzá.. Ha voltál szerelmes, biztosan tudod mit jelent ez. Mikor valaki képes kiragadni a szürke hétköznapokból, elfelejtetni veled a gondokat, a problémákat, az időt. Mindent.
És talán a legnagyobb elvárás.. Tudja, hogy mit illik és mit nem. Tudja miről lehet és miről kell írni. Legyen fantáziája, szoruljon belé legalább egy kis kreativitás.. Mert mostanság mintha ez kiveszett volna a férfiakból.. Ó, és lepjen meg.. Végre egyszer ne nekem legyen igazam..
Túl nagy elvárások? És van aki csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok..?!
De miért lennének azok? Nem kérem, hogy úgy nézzen ki mint Brad Pitt (brr.. ne is..), hogy milliók pihenjenek a bankszámláján, és azt sem, hogy valami csodaautóval fuvarozza a fenekem..
’Csak’ ennyit..

 

Elfogtunk egy levelet..

Szia!

Panaszkodós levél készül megint. Nem akarok már írni erről, így csak neked ömlengek és már csak levelekben..
Nem tudok szabadulni. Nem megy. Már nem tudom mit tegyek, kihez forduljak, hogy éljek tovább.. Lassan 2 hónapja és minden csak egyre rosszabb ahelyett, hogy szépen lassan rendbe jönne..
Tönkre megyek ebben az egészben..
Nincs olyan pillanat az életemben, hogy ne gondoloknék rá.
Ott van minden zenében, érintésben, az éjszaka sötétjében..
„Meglátom” egy elsuhanó autóban.. Egy arcban az emberek tömegében..
Pedig tudom jól, hogy nincs ott, nem ő az..
És minden nappal csak egyre jobban fáj. Fáj a felismerés..
Hogy mit jelent nekem.. Hogy nem bírok szabadulni..
Hogy talán nem él olyan ember, aki képes lenne pótolni őt..
Talán.. Majd.. Idővel..

Mindenkit másképp szeretünk. Minden szerelem más. Néha úgy hiszem szerelem az amit érzek, pedig korántsem az.. Szenvedek olyan férfiak elvesztése miatt, akikre egy hónap múlva már nem is emlékszem. Csak egy név lesz mindegyikükből.. Egy ember kivételével..
De ez már rég nem ilyen egyszerű.. Megkaptam azt, amire évek óta vágytam.. Csak épp nem abban a formában, ahogy szükségem lett volna rá..
Nem túlzok, ha azt írom, Kétségbe vagyok esve.. Nem látok kiutat ebből az egészből.
Nem tudom mással elképzelni az életem..
Képtelen vagyok rá..

 

Évek óta arra várok, hogy megtaláljam Azt Aki.. Hát megtaláltam.. De hazudnék ha azt mondanám elég csak a tudat, hogy létezik..
Szükségem van rá..

Nem tudok mást.. Nem akarok és nem is tudnék mesélni.. Képtelen vagyok rá..
Próbálok túlélni.. Ha sikerül, talán folytatom.. Ha sikerül..

 

Van egy kedves visszajáró látogatóm Hollandiából.. Nagyon remélem, hogy nem Te vagy az..

What if I told you
I could lose you?
If I waited,
Tomorrow, tomorrow, tomorrow
May be too late

Birds fly above you
Love is around you
I would like to be too
Forever, forever and ever
With you

I would follow you
Anywhere you are going to
Tomorrow, forever, always

And if you were to
Sail across the ocean blue
I would like to sail with you
I'd follow, I'd follow, I'd follow
You home

I would follow you
Anywhere you are going to
Tomorrow, forever, always

I would follow you
Oh, anywhere you are going to
Tomorrow, forever,
Tomorrow, forever,
Tomorrow, forever, always

Everything..

Find Me Here
Speak To Me
I want to feel you
I need to hear you
You are the light
That's leading me
To the place where I find peace again.

You are the strength, that keeps me walking.
You are the hope, that keeps me trusting.
You are the light to my soul.
You are my purpose...you're everything.

How can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?

You calm the storms, and you give me rest.
You hold me in your hands, you won't let me fall.
You steal my heart, and you take my breath away.
Would you take me in? Take me deeper now?

How can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?
And how can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?

Cause you're all I want, You're all I need
You're everything,everything
You're all I want your all I need
You're everything, everything.
You're all I want you're all I need.
You're everything, everything
You're all I want you're all I need, you're everything, everything.

And How can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?
How can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?

How can I stand here with you and not be moved by you?
Would you tell me how could it be any better than this?

Would you tell me how could it be any better than this?

 

Now.. At the moment..

Próbálok úgy tenni, mintha minden megoldható lenne. Mintha azzal, hogy elfogadtam a megváltoztathatatlant, minden rendbe jött volna. Már nem is számítana az egész.
Hisz már csak annyi a dolgom, hogy felejtsek. Egyszerű, nem?!
Próbálok tovább élni. Másokkal, másképpen.
De mintha valahol megakadt volna a tű, beakadt volna a szalag.. Fekszem egy forró perc mélyén.. Elveszve egy tekintetben.. Kapaszkodva hamis emlékekbe.. Magamhoz ölelve hazug szavakat..

 

Last This Day

Lines to the skin
That have seen
Neither sun nor sin

Tubes to the mouth
Cannot laugh or sigh
Or even cry

A drop in the ocean
A second and all time
One stop in the endless sky

But you mean
The whole world to me
You're an island of light
So please last this day
Stay one more day
Please last this day
Stay one more day

Stay one more
Stay one more
Stay one more day

Just one more
Just one more
Just one more day

All this madness around us
You are knowing
And so still

You were made in love
Grew in hope
Were born in pain

You have them running round
Trying to make you breathe again

One tiny link
In an endless chain

But you mean
The whole world to me
You're an island of light
So please last this day
Stay one more day
Please last this day
Stay one more day
Please last this day
Stay one more day